Nem puszta romantika
Hódmezõvásárhelyen mûködik a világ vezetõ kerámiagyártójának, a német Villeroy & Boch egyik legnagyobb üzeme. Az alföldi gyár a társaság nemzetközi stratégiájának egyik alapköve.

Hódmezõvásárhely Kutasipuszta – üvöltötte megjátszott magyar akcentussal az állomásfõnök az 50-es évek egyik legnépszerûbb német játékfilmjében, a „Gyakran gondolok Piroschkára”-ban. A film meghozta egyfelõl a máig nem múló népszerûséget Lilo Pulver színésznõnek, másrészt meghatározta egy teljes generáció Magyarország-képét, amelynek fõ összetevõje a pusztaromantika. Luitwin Gisbert von Boch-Galhau kétségtelenül ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyiknek meghatározó filmélménye volt a „Piroschka”, mégsem valószínû, hogy a kimondhatatlan nevû magyar település romlatlan egyszerûsége – de nevezhetjük ezt provincializmusnak is – csábította a mettlachi székhelyû Villeroy & Boch (V&B) cég akkori vezetõjét az Alföldi Porcelángyár privatizációjára.

A 2001-ben mintegy 1 milliárd eurós éves árbevételt elért V&B a mai napig családi vállalkozás maradt, a vezetõi székben is mindig a sokágú család egyik sarja ül – s ez mindenféleképpen jelent egyfajta különlegességet a multinacionális vállalatok többségéhez képest –, de a nemzetközi befektetések beindítása tudatos és a hosszú távú versenyképesség fenntartását szolgáló döntés volt. Az Alföldi Porcelángyár Rt-re kiírt 1992-es privatizációs tender a lehetõ legjobb pillanatban érkezett a Saar-vidéki kerámiagyártó számára, hiszen a nemzetközivé válás igénye és a kelet-európai átalakulás adta lehetõségek így találkozhattak egymással.

Nemzetközi terjeszkedés. „A Villeroy & Boch mindig is nemzetközi cég volt, hiszen Európának abban a szögletében alapították, amelyik az elmúlt évszázadok viharaiban nagy rendszerességgel tartozott más állam fennhatósága alá” – mondja Krausz András, a hódmezõvásárhelyi leányvállalat elnöke. A cégközpont ma is három ország – Franciaország, Luxemburg és Németország – határán fekszik és további két nemzeti piac – a belga és a holland – is közvetlenül elérhetõ. A vállalat 1988-ban megkezdett új filozófiája értelmében azonban már nem volt elegendõ az európai piacok összeolvadásban részt venni, hanem a globalizáció kihívásaival is szembe kellett néznie a cégnek. S ezért került sor számos stratégiai akvizícióra, amelynek eredményeképpen ma már 12 európai országban és 21 üzemben gyártanak V&B-termékeket.

A hódmezõvásárhelyi projekt volt az elsõ jelentõs kelet európai akvizíció és kapacitását tekintve az „Alföldi” a mai napig legnagyobb üzem a „szaniter” üzletágban. A német tulajdonos az elmúlt 10 évben mintegy 50 millió eurót ruházott be a magyarországi gyártásba, s ezzel elérte, hogy több mint duplájára növekedjen a termelés. Míg 1992-ben 764 ezer darab szaniterterméket állítottak elõ Hódmezõvásárhelyen, addig ma már közel 1,6 milliós a kapacitás és ezt szinte teljes mértékben ki is használják. A másik nagy termékcsoport, a burkolólapok esetében is hasonló a növekedés: 1,9 millió négyzetméterrõl 3,1 millióra növekedett a termelés mennyisége.

A fõ termék azonban a szaniter –hangsúlyozza Krausz, hiszen itt 75 százalékos a V&B magyarországi piaci részesedése. A csempék és padlólapok gyártása is fontos, hiszen ma már a fogyasztó megköveteli, hogy a gyártó teljes fürdõszobára kiterjedõ koncepcióval álljon elõ, de a 8 százalékos piaci jelenlét behatárolja a lehetõségeket.

Bár Hódmezõvásárhely is képes a magas minõségi igények kielégítésére is, az itt készülõ szaniter termékek zöme a tömegpiacra készül, s maga az Alföldi márkanév – amelyet 2002-ben áramvonalasítottak – a megbízható és megfizethetõ is árút szimbolizálja. Egyetlen magyarországi gyártó lévén a szaniter esetében azonban nem meglepõ a dominancia, de miután a termelés 35 százaléka marad csak belföldön ez az üzemág is a konszern globális érdekeinek kiszolgálója. A központ és a helyi menedzsment együttmûködése eredményeképpen alakul ki, hogy a szinte teljesen kihasznált gépsorokon milyen márkanevû és milyen tervezésû mosdó vagy WC készül el.

Luxusra koncentrálva. Technológiai szempontból szinte mindegy, hogy milyen minõségû terméket készít a gyár, mind a Villeroy & Boch márkájú felsõbb piaci kategóriát képviselõ szaniter termékek, mind pedig a lényegesen olcsóbb fogyasztói árú Alföldi közel ugyanannyi ráfordított munkaórát, anyagot és energiát igényel. A tulajdonosok és a hódmezõvásárhelyiek érdeke egyaránt, hogy minél nagyobb arányban készítsenek magasabb minõséget jelentõ árút, hiszen így jövedelmezõbb a magyarországi termelés.

Csakhogy idõközben –például a forint erõsödés következtében – jelentõsen drágult is a magyarországi gyártás. Egyebek mellett ennek ellensúlyozására a V&B még keletebbre vonult és a romániai Lugosban a Mondial nevû is megvásárolta és létrehozva egy a magyarországinál ugyan kisebb, de annál olcsóbb gyártóhelyet. Szó nincs azonban arról, hogy a Mondial belépése Hódmezõvásárhely végét jelentené – bizonygatja a cég magyarországi elnöke. Amikor 1992-ben megvetette a lábát a V&B Magyarországon, akkor egyrészt piacot vásárolt, másrészt a nyugat piacait kívánta kedvezõbb áru termékekkel bõvíteni, ezáltal a német és francia üzemek, a magas munkaerõköltségekkel is megtérülést biztosító termékekre koncentrálhattak. Ugyanez zajlik le most, tíz évvel késõbb Magyarország-Románia viszonylatban, a magyar üzem érdeke is, hogy az egyre élesebbé váló piaci helyzetben az árversenyt is bírja.

A magyarországi üzem termelésének mintegy kétharmada megy exportra, s hasonló az arány konszernszinten is: a V&B forgalmának 66,1 százalékát (644,5 millió euró) tette ki a nemzetközi üzlet és csak 33,9 százalékra rúgott a németországi rész 2001-ben. Ráadásul nemcsak a súlya csökken a német eladásoknak, hanem abszolút értékben is egyre kisebb a V&B hazai piaca, tavalyelõtt 7,5 százalékkal estek vissza az értékesítések. Mindeközben Kelet-Európa a V&B üzletében egyre fontosabb tényezõvé válik: 2001-ben a forgalom 8,4 százalékát adta az itt realizál bevétel és ez közel 40 százalékos növekedés. Hosszútávra tervez a V&B Magyarországon – állítják egybehangzóan Mettlachban és Hódmezõvásárhelyen. Szó sincsen tehát pusztaromantikáról.

Kertész György

---

Év	Értékesítés bevétele (millió forint)	Mérleg szerinti eredmény (millió forint)
1998.	11.712	1.913
1999.	12.397	1.926
2000.	13.367	2.050
2001.	14.048	2.057

Forrás: Cégadatok

---